Összeállította: Borsodi L. László, ferences sajtóreferens

Mozaikkockák a X. Ferences Ifjúsági Zarándoklatról

Július 29. és augusztus 3. között került sor a X. Ferences Ifjúsági Zarándoklatra. A szervező ferences testvérek évről évre arra törekednek, hogy a FerIZán részt vevő fiatalok megízleljék, megkedveljék és elsajátítsák az alapvető ferences értékeket: a természetszeretet, a közösségi életet, a vidámságot, az egyszerűséget. Mint minden évben, a természetben töltött gyaloglást, a természet szépségeire való rácsodálkozást elmélkedés, ima, különböző lelki és közösségi programok egészítették ki.

A zarándoklaton közel 110 fiatal vett részt főként Kaplonyból, Nagykárolyból, Déváról, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Brassóból, valamint a Székelyföld különböző településeiről, de voltak zarándokok Budapestről, sőt a dévai Point Couernek köszönhetően Svájcból, Franciaországból és Argentínából is.

Az alábbiakban néhány résztvevő élménymozaikját olvashatjuk.

„Elég volt, Uram, vedd el életemet, mert én sem vagyok jobb, mint atyáim.” Majd lefeküdt és elaludt a borókafenyő árnyában. Ekkor íme, az Úr angyala megérintette és azt mondta neki: „Kelj fel, s egyél.” Odatekintett, s íme, egy hamuban sült lepény és egy edény víz volt a fejénél; evett tehát és ivott, s ismét elaludt. Ekkor másodszor is eljött az Úr angyala, s megérintette és azt mondta neki: „Kelj fel, egyél, mert nagy út vár rád.” (1Kir 19,4-8)

Eme rész motoszkált az utóbbi időben fejemben és ezzel indultam neki az idéni zarándoklatnak.

Egy pár gondolat, érzés de legfőképpen hála fakadt fel szívemben elsősorban a drága jó mennyei Atyánknak azért, hogy ezeket az élményeket megengedte, hogy megtapasztaljuk. Mindezeket szeretettel megosztom Veletek is.

„Drága jó mennyei Atyám, ha visszagondolok a zarándoklaton megélt napokra nagy öröm és hála van a szívemben. Ez az öröm és hála tovább él most is bennem. Annyi mindent megélhettem, átélhettem a Te kegyelmedből, ezt felsorolni aligha tudnám…

FERences Ifjúsági ZArándoklat idén tizedszerre is.

Egy hosszú út után végre megérkeztünk Zetelakára. Összegyűlve részt vettünk az első közös szentmisénken, megvacsoráztunk. Már első este megmutatkozott, hogy igen bátor társaság vagyunk: sokan a csillagfényes ég alatt hajtottuk le a fejünket. Eljött a hétfő reggel, mely az utunk kezdetét jelentette. Jöttek a dombok, hegyek, és mi kitartóan követtük Szabolcs testvért. Volt olyan nap, amikor hét ágra sütött a nap, és volt, hogy jégeső esett. Ha kisebb balesetek értek, megtapasztalhattuk, mennyire jó a csapatszellem, kaptuk a jobbnál jobb ötleteket, segítséget. S amikor végre megpihentünk, felbukkantak a hátizsákok mélyéről a rágcsálnivaló falatok  Haj, be jó volt! Ami viszont még nagyobb élmény volt, hogy 10 lépésben megismerkedhettünk Szent Ferenccel. Vezérgondolatokat hallhattunk életének fő eseményeiről, amin később elmélkedtünk. Csendben pörögtek gondolataink a kobakunkban, miközben csodaszép helyeken gyalogoltunk. Később viszont ment a locsi-fecsi, ismerkedés, régi barátságok frissítése. Egy hosszú nap végén közösen adtunk hálát az Úrnak a szentmise áldozatban. Esténkét alig vártuk, hogy készen álljanak a sátrak. Ám a jó időt kihasználtuk: tűz mellett énekeltünk, míg eljött a szundi ideje. Háromnapi gyaloglás után a Csíksomlyói Kegytemplomban megköszönhettük a Szűzanyának a sok jót, amit kaptunk. Csíksomlyón volt lehetőségünk még a csapatépítésre: kiscsoportos beszélgetésre, métázásra, játékokra, elmélkedésre, közös imádságra.

Kedves Testvéreim!

Tizedik alkalommal gyűlt össze a jeles sereg, hogy Szent Ferenc útját járva, testileg, lelkileg lecsendesüljön, úgymond eggyé váljon a természettel. Most sem történt másképp. Idén Zetelakáról indulva, a Madarasi Hargitán keresztül Csíksomlyóra lépkedtünk együtt Szent Frenccel.

Vasárnap már Udvarhelyen elég sokan összegyűltünk a három órás buszra várva. Mikor megérkezett az apró jármű, először csak viccelődtünk, hogy biztosan ez lesz a mi buszunk... aztán megpróbáltunk rekordot dönteni, hogy hány ember fér fel – jó nagy hátizsákkal – a buszra. Azt hiszem, sikerült! :)

Megérkezve leültünk az árnyékban, és figyeltük, hogyan érkeznek sorra a többiek. Estefelé szentmisén vettünk részt, majd megettük a nagyon finom vacsorát. Szép, sötétkék pólót kaptunk, aztán már csak fáradtan elfoglaltuk a szállást, és aludtunk egy nagyot. (A legbátrabbak kint, az udvaron!)

2012. július 29-én reggel 8 órakor indultunk el a X. Ferences Ifjúsági Zarándoklatra, ami nekem még csak az első, és úgy mentem el, hogy senkit se ismertem. Eleinte kicsit furán éreztem magamat, mikor megérkeztünk és szinte mindenkinek voltak ismerősei, akiket tudott üdvözölni, de én csak ott álltam és pislogtam, mint hal a szatyorban, mert senkit nem ismertem. De egyszer feltűnt egy régi rivális (mindig egymás ellen fociztunk) gyerekkori barátom, Hugó testvér, meg is örültem hisz végre én is volt kit üdvözöljek, és jó érzés volt újra találkozni, feleleveníteni a foci meccseket, melyeket annak idején egymás ellen játszottunk.

A zarándoklat ideje: július 29. (vasárnap) – augusztus 3. (péntek)

Útvonal: Zetelaka-Csíksomlyó (át a Hargita hegységen, a Madarasi csúcs érintésével)

Találkozás:

- július 29-én, vasárnap 17 órakor, Zetelakán, a Római-Katolikus Plébánián (mivel vasárnap van, s sokan talán az utazás miatt nem tudnak részt venni szentmisén, ezért csatlakozni fogunk az ottani plébániai szentmisére, amely 19 órakor kezdődik)

Ta-ta-ta-ta …. tammmmm ….

Ahogy korábban jeleztük az idei – X., „jubileumi” stb. - FerIZa-ra 2012. július 29-augusztus 3. között kerül sor.

Nem tudod, hogy mi a FerIZa? Hát … Ferences Ifjúsági Zarándoklat.