A templom az egykori római castrum /katonai táborhely/ keleti szélén emelt római pogány helyén épült. Ennek alapjait a mai templom kriptájában fedezték fel a régészek. Az építés kezdeteire vonatkozó írásos emlékek hiányoznak. Az építészeti formák alapján valószínűnek látszik, hogy a kezdeti keresztény korszak félköríves bazilika stílusban épült templomát a tatárdúlás után (XIII. század) egy csúcsíves (gótikus) modorban emelt templom váltotta fel, amelyet többször átalakítottak. Hunyadi János, az ország kormányzója 1455-ben a kolozsvári domonkos-rendi kolostor és templom építésére évi segélyt rendelt (50 forint értékű sót), amelyet a későbbi uralkodok is megerősítettek. Ez a templom eredetileg, akárcsak előde 3 hajós volt. A főhajó magasabb lévén a többinél, hatalmas ma is látható támpillérekkel. A szentély a nyolcszög 4 oldalával zárult polygon, keskeny csúcsíves ablakokkal. E csúcsívek ma is észrevehetők a templom keleti végében, ahol Kolozsvár legrégibb falai vonultak. Az átépítések folyamán az északi mellékhajót a kolostor folyosójává alakítottak át, a délit falakkal három kápolnára osztották.

Egy 1529-ből származó adat szerint a templomban 13 szerzetes, 7 papnövendék és 8 segítő testvér végezte a szertartásokat. A reformáció elterjedésével a domonkosrendi barátokat Erdélyből kitiltották (1556) s a templomot és a mellette lévő kolostort különböző protestáns felekezetek (unitárius, kálvinista, lutheránus) használták.

A XVIII.-ik században a katolikus egyház erdélyi újjáéledésekor a templom és a kolostor a ferencrendi szerzetesek birtokába került (1725), akik – a kor izlése szerint – barokk stílusává alakították át.

Külsejében legszembetűnőbb a torony és a homlokzat. A tornyot a régi bejárat elé építették (1734-45). A torony két oldalán fülkés homlokzatot emeltek a ferencrendi szent Bonaventura és szent Antal szobraival. (1747) A kőkeretes egyszerűbb kapu fölötti fülkébe a Boldogságos Szűz Mária barokk vonalú szobrát helyezték. A templom gótikus ablakait félköríves barokk ablakokká alakították. A déli oldal elé a Kornis család az ú.n. Lórettói kápolnát emeltette. Ennek a bejárata fölé művészi dombormű került: két angyal egy házat tart, amelyet felhök borítanak, fölötte Szűz Mária a gyermek Jézussal. A dombormű alatt bekeretezett kronosztichon áll: DOMUS LAURETANA VERBI INCARNATI E VIRGINE NATI VENERATIONI POPULI PROPONITUR. (A nép tiszteletére helyeztetett a megtestesült és szűztől született Ige Lorettói háza) A római számot jelentő betűk 1743 évet adják.

A csúcsíves formát megőrizte a sekrestye keresztboltozata, kőböl faragott ívei és a mellette lévő terem (könyves ház, káptalani terem, Mátyás terem) egyetlen oszlopra támaszkodó hálóboltozata, 8 kőrozsával (rosetta)

A templom belső része dongaboltozatos csarnok-templom, déli oldalán három kápolnával. A főoltár oszlopokkal 3 részre tagozott: középen Szűz Mária szt. Szívének szobra, jobbra szt. István, balra szt. László szobrai. Fölötte a tövissel koronázott szt. Szív amelyből dúsan törnek elő a szeretet sugarai. Értékes famunka a papi trónus.

A szószék emelvénye körül a 4 evangélista domborművű alakja, a koronán a keresztet győzelmi zászlóként tartó, feltámadott üdvözítő szobra.

A mellékoltárokon szobrok (Jézus szt. Szíve, Szt. Ferenc, Szt. Antal, Szt Imre, Szt. József, Lizeuxi Szt. Teréz), de ott vannak a régebbi kisméretű oltárkép festmények is kigyozó vonalú barokk keretben. Ezeken kívül, jelentősebb művészi alkotások: a Szentkeresztoltár faragott feszülete, Szt. Ferenc és a farkas fehér márványszobra és a csíksomlyói csodatevő Mária szobrának másolata. A korus alatt a Lourdes-i barlang mása.

A templom alatt 3 kripta (temetkezési hely) vonul. Feljegyzések szerint 1727-1879 között összesen 225 halottat temettek el a kriptákban.