Nem volt nehéz felkelni. Kellemes napsütésben tartottunk egy kis mozgást, amit reggeli tornának neveztek el. A reggeli adott kellő erőt, hogy bele merjük vetni magunk a kerékpározás „veszedelmeibe”.

Elindultunk. Parajdig semmi gondba nem ütköztünk, de utána! Utána egyre csak emelkedett az út és nem akarta hagyni, hogy kicsit pihenjünk. Nehezen tekertünk felfele, de mindannyian kitartóan nyomkodtuk a pedálokat. Mindenki segített társain, akik lemaradtak, akiknek már nem volt annyi erejük, igyekeztünk megkötni azt a szövetséget, amiről előző nap volt szó. Rendületlenül haladtunk. Talán csak egy hegytető volt az, aminek sikerült végül megállítania bennünket. Azt hihettük, hogy kimerültünk, pedig csak elfáradtunk kicsit: túl hosszú volt a hágó. Viszont a füves domboldalon már pihenhettünk, kifújtuk lábainkból a fáradtságot.

Hugó testvér adott útravalót nekünk. Arról beszélt, hogy zúgolódás helyett inkább kérjünk, ha már kaptunk, akkor legyünk képesek megköszönni is és végül mindezekért legyünk hálásak Urunknak. Az árnyékban ülve, állva, guggolva hűsítőként hatottak szavai, amelyek igazi energiabombák voltak számunkra.

A tetőről már csak a lejtő jöhetett… Vidáman indultunk lefele, ki gyorsabban, ki lassabban, merészségtől függött ez. Finoman lágy hűvösség fogadott minket, erdő között haladtunk, a patak kedvesen csobogott az út mellett. Isten teremtette természetünk befogadott bennünket, átölelt szépségével és lenyűgözött alkalmazkodásával: szükségünk volt a hűvösségre és megadta azt nekünk.

Borzonton vártak ránk. Egy kedves pap bácsi fogadott, betessékelt minket az Isten Országának nevezett területre. Onnan egy közeli kis kápolnához mentünk szentmisét tartani, a szabad ég alatt sebtében összetákolt oltár körül, a fűben ültünk és csüngtünk Tibor testvér szavain. Újra előkerült a szövetség mint téma, bár most egy másik megközelítésről hallhattunk, tudhattunk meg részleteket.

Már majdnem megérkeztünk a célhoz, amikor kezdett szemerkélni az eső. Mégis szerencsénk volt. Akárhogyan is az eső – Isten áldása, most sem ért utol. Kikerült, elszaladt, elmenekült. Nem, a jóságos Istenünk nem szeretné, hogy tüdőgyulladás miatt lemondjunk majd a jövő évi túránkról. Szerencsésen, többnyire szárazon (mivel azért locsolás csak volt) érkeztünk meg Gyergyószentmiklósra, a katolikus templomhoz. Miután hont foglaltunk, ízletes vacsorát fogyaszthattunk el, majd egy esti imával próbáltuk berekeszteni a napot. Nem kell hangsúlyozni: sikertelenül. Előtérbe kerültek a fotelek a szállás előterében, mások inkább körbesétálták a várost, ami csendes volt és tiszta levegővel fogadott.

Az álmaink után majd újabb útra kelünk. Várnak a Gyimesek!

Bodó Réka Kata

Forrás: erdely.ma