Gyergyószentmiklóson nem a derűs napsütés ébresztett, hanem az egyik csapat. Korán reggel, hat órakor. Az időjárásra nem is számíthattunk, mert a köd képtelen bárkit is kiugrasztani az ágyból. Reggeli torna és ima mind csak ködben történtek. Bonaventura olyan időt kért, amilyent megérdemlünk, mások kizárólag kellemeset.

Másokat hallgatott meg az Úr, másfél órával indulásunk után már sokan kezdtek megszabadulni a melegítőktől és fölösleges blúzoktól: a köd felszakadozott, napsütötte dombok között gurult el a rengeteg kerék. Útközben vidám és kedves emberekkel találkoztunk, akik, ha szükséges volt, beengedtek a saját kertjükbe is, megkérdezték, hogy merre tartunk és kérték Istent, hogy segítsen utunkon.

Dánfalván ínycsiklandozó illatok fogadtak: finom krumplitokányt kaptunk ebédre. Megint csak beszélgettünk, nevetgéltünk ebéd közben. Erről nem tudtunk leszokni még.

Ebéd után még mindig hosszú út állt előttünk, ami közben megkaptuk Bonaventura kérésére a megérdemelt időt: nyakon zúdított hirtelen egy jó kiadós eső. Esőkabáttal, vagy csak az egyszerű biciklis ruházatunkkal, vizes hajjal, alig látva a szemünkbe folyó esőcseppel tekertünk tovább megállíthatatlanul. Ezt látván az Úr, elzárta az égbolt hatalmas csapját, elállt az eső és kerékpározhattunk tovább, hogy közelebb érjünk célunkhoz, vagy csupán azért, hogy megszáradjon rajtunk minden ruhadarab. Mindkettő beteljesült.

A gyimesi tető előtt még tartottunk egy nagy pihenőt, Balla Imre volt soros a bíztatásban. Arra hívta fel a figyelmünket, hogy utunk alatt milyen könnyedén megláthatjuk Istent társainkban. Arra kért, hogy ne csak utunk célja, Gyimesfelsőlok legyen szemünk előtt, hanem az is, hogy meglássuk, megláttassuk Istent magunk között.

A hágó megkínzott bennünket. Nem volt olyannyira hosszú, mint az előző napi, de a fáradtság jelei már nyilvánvalóan látszottak, lassan haladtunk, de nem volt okunk panaszkodni: mindannyian felértünk a tetőre, ahol a csodás látvány mellett egy szentmise közben közelebb kerültünk újra Istenünkhöz. Az is igaz, hogy fizikailag is segítettünk közelebb kerülni: dombon, magasan tartottuk a misét. Két bicikli, egy gitártok és néhány FerBit-es blúz szolgált oltárul a természet ezen pontján.

Gurultunk! A tetőről kénytelenek voltunk lejönni, hiszen a szállásunk nem ott fent volt. Gyimesfelsőlokon vártak minket az Árpádházi Szent Erzsébet Gimnázium bentlakásában szállásoltak el, itt kaptunk vacsorát is, ami megint csak kiadós, ízletes volt. Vacsora után várt ránk a beszélgetés, nevetés és végül az ágyba bújás is. Bár reggel nem kell olyan szörnyen korán kelnünk, mindenki elég hamar takaró alá került. A magyarázat csak annyi, hogy szükségünk van egy nagy pihenésre.

Bodó Réka Kata

Fotó és videó: Csúcs Péter

Forrás: erdely.ma (ugyanott egy kis videó is megtekinthető)