2008 július 19.-én, Csíksomlyón, Jakubinyi György érsek úr pappá szentelte a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány két fiatal tagját, Pantea Tibor és Urbán Erik ferences testvéreket.
Mindketten érdekes életutat tettek meg a pappá szentelődésük pillanatáig, azaz ahogyan Isten kegyelme vezette őket, felismerték életükben Istent, és az ő hívását. Az egyik a gyerekkori barátja által jutott el a jó Istenhez, míg a másik a szülei vallásos nevelésének köszönhetően. Mindkettőjük életében igen fontos szerepet töltött be egykori plebánosuknak irányukban kifejtett lelkipásztori tevékenysége, illetve a későbbi lelkivezetőiknek Krisztus központúságra irányuló nevelői munkája.
Assisi Szent Ferenccel, az ő lelkületével könyveken, lelkiolvasmányokon keresztül ismerkedtek meg. Ezen lelkület az Úr Jézus szeretetére adott válaszból fakad, s amely az említett szenthez hasonlóan arra indítja a lelket, hogy átölelje Mesterét, a megfeszített Úr Jézus Krisztust.
Hivatásuk alakulásában döntő szerepet kapott az Úr Jézus szentségi jelenléte az Eucharisztiában. Az egyiküknek, mielőtt szerzetesi és papi hivatást választotta volna, szentségimádás közben tisztázódott az ő hivatása. Azóta is mindkettőjüknek igen sokat jelent mint egyénileg, mint pedig a közösségileg végzett szentségimádás. „Örülök annak, hogy naponta megadatik számomra az, hogy szentmisén vehetek részt. Nem mindig könnyű átélni az Úr Jézussal való találkozást, de a vele való találkozás legnagyobb élménye mindig az Eucharisztiában történik, a szentmisében, vagy a szentáldozásban. Arra törekszek, hogy a napi elmélkedéseimet is mindig az Oltáriszentség előtt, a templomban, vagy a kápolnában végezzem” – mondotta Tibor testvér, a pappá szentelése előestéjén.
„Isten a szeretet. Amikor most két ferences testvérünk vállalja a papságot - mondta a szentbeszédében Jakubinyi György érsek -, akkor ebben a szeretetben merik vállalni. Nem a saját erejükből.” Papi tevékenységük is csak ennek a szeretetnek fényében tud tanúságtevővé válni.
„Az Úr szőlőjében egyszerű emberként, de szeretettel szeretnék fordulni az emberek felé. Nem az a fontos, hogy kik fognak, vagy kik nem fognak tapsolni nekem, hanem csak az számít, ha szeretettel teszek bármit” – mondta Erik testvér.
Azt kívánjuk az ő számukra, hogy amint Assisi Szent Ferenc rajongóan szerette Istent, úgy ők is egész életükön át rajongóan szeressék a jó Istent, s hogy ez által jó papjai legyenek annak, aki őket meghívta, és a papság szentségében részesítette.
Kísérjük tehát őket imáinkban, hogy szépen szolgálhassák Istent és az emberek üdvösségét!

Fr. Laczkó-Dávid Anaklét OFM.