Porciunkula a Kaplony-i Ferences templomban - Kulcsátadás, avagy őrségváltás

2008, augusztus 3-a, vasárnap, nevezetes dátum lett a kaplonyi plébánia, sőt a szatmári egyházmegye életében. A templomkertben, szép számban összegyűlt hívek Erik testvér primiciás-búcsús miséjébe kapcsolódhattak be, és tanúi lehettek az őrségváltásnak, a templom és ferences kolostor kulcsainak az átadásának, Ft. Fehér István, Ft. Kühn Pál és Ft. Tom Vilmos egyházmegyés paptestvérek jelenlétében.
Ft. Dr. Vik János elköszönő plébános atya miután bemutatta, és a hívek szeretetébe, s imájába ajánlotta a visszatért ferences testvéreket, átadta a templom és kolostor kulcsait Szilveszter testvérnek, aki Erik és Tibor újmisés-, valamint Sebestyén testvérekkel folytatja a lelkipásztori tevékenységet, illetve kezdi el az újonnan indult ferences közösség életét, itt Kaplonyba.
Meghatóan szép volt az egész esemény, annál is inkább, hogy minderre a Szt. Antal templom kisbúcsúján, Porciunkula ünnepén került sor. Az Assisi mellett épült Angyalos Boldogasszony temploma, amelynek fölszentelési évfordulója a Porciunkula ünnepe, Szent Ferenc atyánk legkedvesebb szentélye, ennél fogva máig a ferencesek lelki központja. Ferenc számára Porciunkula volt az a hely, ahol végre megértette az evangéliumot, mert már nem elméletekkel és magyarázatokkal bástyázta azt körül, hanem szó szerint akarta élni. Felismerte, hogy ezek az igék, nem a múlt szavai, hanem személy szerint neki mondott szavak, és bebizonyította, hogy teljességgel meg lehet élni az evangéliumot, mint a létnek értelmet adó életformát.
Ferenc itt hívta létre a kisebb testvérek rendjét, Assisi Szent Klára befogadásával és beöltözésével itt vette kezdetét a klarisszák története, amely a férfi rend evangelizációs feladatát imáival szolgálta, majd itt halt meg a Poverello, Isten szegénykéje. Márpedig ennek üzenet jellege van az újonnan induló ferences közösség számára, és nem csak …
Jó volt hallgatni a szentmise után a hívek visszaemlékezéseit, a kaplonyi ferences testvérek életéből fölidézett történeteket… Különösen megható volt számomra az a kézfogás, amely a következő szavak kíséretében történt: „Én voltam az, aki az idős Dömjén atyát borotválta életének utolsó éveiben. Halála előtt egy órával még megborotváltam. Utána kezet fogott velem és azt mondta: fogadd szeretettel a visszatérő barátokat!”- éppen tíz éve múlt ennek.
Számomra az „őrségváltásban” e szép ünnepi aktus mellett a legszebb és legértékesebb mégis az, ahogyan és amilyen nagy szeretettel előkészítette és lebonyolította a plébános úr, János „testvér”, az átadást és átvételt. Hálás köszönet érte!
Követendő példa kellene hogy legyen mindannyiunk: szerzetes és egyházmegyés papok számára.
Isten fizesse, és bőséges áldásával kísérje őt minden tevékenységében, és még sokszor vezérelje vissza őt körünkbe! Nekünk pedig adjon erőt és kegyelmet, hogy a rendi és egyházmegyés elődeink által megkezdet jót tovább tudjuk folytatni: Isten nagyobb dicsőségére és a hívek javára.

Kaplony, 2008. augusztus 4.

fr. Szilveszter ofm
a közösség legidősebb testvére

Néhány kép az ünnepségről itt érhető el.

Sajat címkek: