XVI. Benedek pápa március 17-én is a nagy középkori ferences teológus, Bagnoregiói Szent Bonaventura alakjával foglalkozott, immár a harmadik alkalommal. A a Szent Péter téren tartott általános kihallgatáson mintegy 11 ezer zarándok vett részt, köztük magyar csoportok is.

A pápa katekézisében párhuzamot vont Bagnoregiói Szent Bonaventura és kortársa, Aquinói Szent Tamás tanítása között. Mindketten nagy gondolkodók voltak, és az isteni kinyilatkoztatás misztériumát kutatták: Bonaventura ferences szerzetesként, Tamás pedig domonkosként. Mindketten olyan kolduló rendhez tartoztak, amely a XIII. században nagy spirituális lendületet és megújulást indított el az egész egyházban. Szorgalommal, szeretettel és szenvedéllyel szolgálták az Egyházat. Mindkettőjüket meghívták az 1274-es Lyoni Zsinatra, amely egyben haláluk éve is volt. Tamást Lyon felé tartva, útközben érte a halál, míg Bonaventura a zsinat időszakában halt meg. A Szent Péter téren álló szobraik is szimmetrikusan elhelyezve, az oszlopsor jobb- és baloldali szárnyáról tekintenek egymás felé. A hasonlóságok mellett azonban különbségek is vannak közöttük a filozófiai és teológiai megközelítésben, amelyek arra mutatnak mily eredeti gondolkodó volt mindkettő a maga területén.

Az első különbség a teológia fogalmát érinti. Mindkét egyházdoktor azt kutatja, hogy a teológia gyakorlati vagy pedig elméleti tudomány. Aquinói Szent Tamás két egymással ellentétes lehetséges választ ad a teológia céljával kapcsolatban: az első, hogy a teológia eszmélődés a hitről, a hit célja pedig, hogy általa az ember jobbá váljon, Isten akarata szerint éljen, vagyis, hogy a helyes útra vezesse az embert. Következésképpen tehát a hit gyakorlati tudomány. A másik lehetőség szerint a teológia Isten megismerésére törekszik. Isten műve vagyunk, és Isten vezet bennünket, hogy helyesen cselekedjünk. Lényegileg tehát nem a cselekvés, hanem Isten megismerése a fontos. Szent Tamás végkövetkeztetése szerint a teológia mindkét szempontot tartalmazza: elméleti, mert Isten egyre jobb megismerésére törekszik és gyakorlati, mert életünket a jó irányba akarja fordítani. A megismerés elsőbbsége a gyakorlat összefüggésében alapvető irányt jelent Aquinói Szent Tamás számára.

Szent Bonaventura a teológia szerepével kapcsolatban hasonló választ ad, ám a hangsúly eltérő. Három megkülönböztetéssel él: a megismerés és a gyakorlat primátusa mellé helyezi a bölcsességet, amely mind a két szempontot összeköti. A bölcsesség a megismerés legmagasabb formájára, a szemlélődésre törekszik, azzal a szándékkal, hogy „ut boni fiamus”, vagyis, hogy jókká váljunk.

Szent Tamás és Szent Bonaventura különböző módon határozza meg az ember végső célját. Szent Tamás szerint ez Isten látása, mert Benne oldódik meg minden gondunk, Benne boldogok vagyunk és másra nincs szükségünk. Szent Bonaventura szerint viszont az ember végső célja az, hogy szeresse Istent, és eggyé forrjon az ember és az Isten szeretete. Nagy vonalakban tehát azt mondhatnánk, hogy Aquinói Szent Tamás számára a legnagyobb az Igaz, míg Bonaventura számára a Jó. A két elképzelés nem ellentétes egymással, hanem a közös alapvető látásmódnak két hangsúlyáról van szó.

 *

Az általános kihallgatáson a Szentatya köszöntötte a német fiatalokat, a meppeni katolikus iskola 800 növendékét, valamint az olasz Ivrea Egyházmegye 500 zarándokát. A Budapestről, Pátyról, Pócspetriből, Mérkből és Vállaljból érkezett híveknek a pápa ezt mondta: „Isten hozta a magyar híveket…. Szent József közbenjárását kérve adom rátok apostoli áldásommal”.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír