A 2025-ös nyár egyik legmehatározóbb hetét élhettük meg július 11. és 16. között Kaplonyban, a Római Katolikus Plébánia udvarán és termeiben, ahol bejárós tábort szerveztünk száznegyven helybéli gyermek számára. Ez a hét nem csupán nyári program volt: hitünk és közösségi életünk ünnepe, ahol Isten jelenlétét és a közösség erejét tapasztalhattuk meg újra és újra.

Az idei év táborát különös lelkület hatotta át: a programok szorosan kapcsolódtak Ferenc pápa által meghirdetett jubileumi esztendőhöz, amelynek mottója: „Remény Zarándokai”. Ehhez társult a ferences rend 800 éves jubileuma, amely szintén meghatározta az elmélkedéseink és közös gondolkodásunk irányát. A hét során Szent Ferenc életének példája, egyszerűsége, testvéri szemlélete és a Naphimnusz üzenete adták azt a lelki ívet, amelyen keresztül vezettük a gyerekeket.

A napjainkat imádsággal kezdtük. Nem mindegyik gyerek érkezett egyformán frissen vagy lelkesen, de már az első ének, az első közösen mondott fohász megalapozta a nap derűjét és összetartozását. Szentmiséink nem csupán liturgikus események voltak, hanem élő találkozások: Isten igéje, a gyermekek kérdései és gondolatai, a közös éneklés, az együttlét békéje mind hozzájárultak ahhoz, hogy a tábor valóban lelki élménnyé váljon.

A program minden napja tematikus vezérfonal mentén épült fel. Volt olyan nap, amikor a teremtett világ szépségeit fedeztük fel, máskor Szent Ferenc életének egy-egy mozzanatát elevenítettük fel. Nemcsak beszélgettünk ezekről, hanem kézzelfoghatóvá is tettük: ikonokat festettünk, Tau-kereszteket készítettünk, termésekből és természetes anyagokból dísztárgyakat alkottunk. A gyerekek örömmel mutatták egymásnak a munkáikat, és mindenki legalább három saját készítésű alkotással térhetett haza a hét végén. De mégis a gyerekek számára az egyik legemlékezetesebb élmény a traktoros kirándulás a falunkon keresztül maradt.

A kézművesség mellett sok időt szántunk a játékra és a közösségépítésre. Csapatversenyek, sorversenyek, táncprogramok, és ferences vetélkedők színesítették a délutánokat. Egyik nap kis színdarabot állítottunk színpadra, ahol a gyerekek eljátszották Szent Ferenc találkozását a farkassal. Megható volt látni, mennyire komolyan vették a szerepeiket – még azok is, akik eleinte félénkebben kapcsolódtak be.

Különösen emlékezetes volt a kirándulás napja, amikor a közeli természeti környezetben töltöttünk el egy tartalmas napot. Játszottunk, beszélgettünk, és a természet szépségei között elmélkedtünk arról, mit jelent ma felelősséget vállalni a teremtett világért. A gyerekek sokszor meglepő mélységű gondolatokat osztottak meg egymással – olykor csak néhány szóban, de őszintén és nyitottan.

Ez a tábor számunkra is megerősítő tapasztalat volt: papként, segítőként, önkéntesként, szervezőként láthattuk, hogy a gyermekek számára valóban szükség van az ilyen alkalmakra. Szükségük van a közösségre, az irányt mutató példákra, az élményekre, amelyek túlmutatnak a hétköznapok rohanásán. Szükségük van reményre – s mi, együtt, valóban a remény zarándokai voltunk.

Kaplony, 2025. július 18.
fr. Marián OFM