Szent Ferenc hittől vezérelt élete beletorkollott az örök életbe. Halálának előestéjén a ferences lelkiségi család évente összegyűl, hogy megünnepelje az élet győzelmét, és húsvéti hittel emlékezzen a halál átmeneti voltára. Székelyudvarhelyen, a barátok templomában hasonlóképpen emlékeztek, liturgiát celebrálva tiszteletére.

– E latin szó hallatán gondolom, mindenkinek felsejlik a jelentése: átmenet(i), valami, ami ideiglenes. Mi ferencesek, október 3-án este emlékezünk meg rendalapítónk, As­sisi szent Ferenc haláláról. Ilyenkor azt mondjuk, hogy „tranzitust” ün­nep­lünk. Bizonyos értelemben itt is átmenetről van szó: élete annyira beteljesült élet volt, hogy számára a halál átme­netté lett. Az általa költött Naphimnuszban a ha­lált nővérének nevezte. A nővérünktől, jó esetben, nem szoktunk félni.
Ünnepünkbe a környékbeli pap­tes­tvérek közül többen is bekapcsolódtak, jelen voltak a szomszédságunkban élő ferences nővérek, részt vettek a nálunk lakó középiskolás fiúk, bekap­cso­lódtak a Ferences Világi rend tagjai, és a hívek közül is többen eljöttek. A szentmise után a kollégistáink rövid előadást tartottak szentünk életéről. Majd égő gyertyákat osztottunk szét, és felhangzott az ének: „Ó csodálatos alkonyat! Áldott jó Szent Ferenc! Angyali énekszó száll feléd! Szép mennyország indul már elibéd, nagy vígan!…” Ezután elénekeltük a 141. zsoltárt, amelyet egykor Szent Ferenc atyánk a bűnbánat jeleként hamuban fekve kez­dett el énekelni, és az őt körülvevő test­vé­rek vele énekelték. Mikor ahhoz a sorhoz ért, hogy „Börtö­né­ből szaba­dítsd ki lelkem, szent neve­det, Uram hadd dicsérjem” az ajka elnémult és átköltözött a földi életből a mennyei Atyához. Ennek felidé­zé­sére, itt mi is megállunk, és csendben elmélkedünk. Miután a hátra lévő néhány sort még elénekeltük, a halál jelképe­zé­se­ként leoltunk minden villanyt a templomban. A végén a házfőnök ünnepélyesen megáldotta a ferences közösséget és a jelenlévőket, majd felhangzott a Tranzitus-szertartás befejező éneke: „Krisztus jó szolgája, alázatosságnak eleven formája, tisztaság, szegénység égő szép fáklyája, engedelmességnek ragyogó példája.”