Szent Ferencnek egy forrongó történelmi korban mutatja meg az Úr, hogyan kell az evangélium szerint élnie. A XIII. századot egyes történészek a "világiak százada" néven emlegetik. A világiak számára hozzáférhetővé válik a kultúra, a tudás, és megújuló hévvel kutatják az evangéliumi tökéletesség számukra járható útjait is. Szent Ferenc harmadik rendjének közvetlen előzményét azok a vallási társulások jelentik, amelyek nagy számban alakultak a XII. század végén, családos és egyedül élő, városi és falusi emberekből. Velük újjáéledt az Egyházban a "vita poenitentiae", a bűnbánó élet mozgalma. A "poenitentia" (bűnbánat) kifejezés a középkor szava a megtérésre. III. Ince pápa nyitott volt e mozgalom csoportjai iránt, és meglátta, milyen nagy a jelentőségük. Több ilyen csoport életmódját hagyta jóvá.
1206-ban bekövetkezett megtérése óta Szent Ferenc is a világi bűnbánók széleskörű mozgalmán belül keresi az evangéliumi tökéletességet. Az Úr megmutatja neki, "hogyan kezdje el a bűnbánattartást", majd hozzáteszi: "Utána egy kevés ideig vártam; azután elhagytam a világot". Nem marad tehát otthon, hanem remeteként él. Két év múlva assisibéli polgárok csatlakoznak hozzá: "Példájára néhányan elkezdtek bűnbánatot tartani". Mint sok más korabeli remete, Ferenc is városról városra járva prédikál, megtérésre buzdítva a környék lakóit. Egyéniségének hatása nem marad el, minden társadalmi réteget megérint. Sokan otthonukban maradva követték felhívását az evangéliumi életre, önmegtartóztatásban éltek tovább.
Az életrajzok három dolgot egyértelműen tanúsítanak a harmadik rend kialakulásáról. Élénken él mindenkiben a tudat, hogy

Ez a "regula", az 1221-es "Memoriale propositi". Szent Ferenc közvetett módon, alapgondolataiban határozta meg ezt a lelki útmutatást, amely több dologban hasonlít Szent Ferenc 1221-es, ún. Meg nem erősített regulájához. Ez az egyszerű öltözködés, mérsékelt böjt, "egyék, amit eléjük adnak", a zsolozsma, a miniszter - vagyis szolga - elnevezés az elöljárókra, a beteg testvérek gondozása, felhívás a megtérésre, ima a halottakért és a békéért.
1284-ben, jogi rendezésre törekedve, egy ferences vizitátor regulává szerkeszti át a Memoriale propositi-t, IV. Miklós pápa pedig 1289-ben jóváhagyja azt, s ez érvényben is marad egészen XIII. Leó pápa 1883-as regulájáig. A zsinati megújulás szellemében - a forrásokból merítve és az idők jeleit figyelembe véve - a világi ferencesek is dolgoztak életformájuk megújításán.
VI. Pál pápa 1978-ban hagyja jóvá a jelenleg érvényben lévő regulát, s ezzel az előző regula hatályát veszíti. "Seraphicus Patriarca" kezdetű, 1978. június 24-i apostoli levelében VI. Pál pápa a következőket írja: "Apostoli hatalmunknál fogva jóváhagyjuk, igazoljuk és szentesítjük a Ferences Világi Rend Reguláját. ... Ezen levéllel és apostoli hatalmunknál fogva hatályon kívül helyezzük az előzőleg a Ferences Harmadik Rendre vonatkozó korábbi regulát."