A ma reggeli lelki program „izgalmasnak” ígérkezett, mert a COTAF szentmisén az a testvér volt a főcelebráns, akinek – saját bevallása szerint – tizennyolc éve nincs habitusa … s az eddig megnyilatkozásai is ennek megfelelőek voltak.

Szóval a szentmise viszonylag rendben volt … tehát a várt szélsőségek annyira nem voltak jelen, úgyhogy szerintem minden érvényes volt (Gergelynek azért voltak fenntartásai ;-))

 

Az első ülésszak egy gyors plénummal kezdődött: hamar megszavaztuk a G8 gazdasági minisztereinek küldendő kiáltványt (amibe a tegnap óta bedolgozták a felmerült javaslatokat). Utána pedig bizottsági ülések voltak. Nálunk egy kicsit még folyt szociológiai felmérésről szóló javaslat tárgyalása (a tegnapi beszélgetés alapján volt egy javaslat, s azt ma reggeliben egy kicsit átfogalmaztuk), majd áttértünk az imádságról szóló részre. Itt elég sok felmerült ötletből kellett válogatni … úgyhogy ezzel eltelt egy kicsit az idő, s nem igazán jutottunk semmire. Ezért az az ötlet született – a második plénum elején – hogy váljunk két csoportra, s osszuk fel a témákat is … s egy óra külön munka után, majd összesítsük az meglátásokat. Így a spanyolok elvonultak, mi meg – akik inkább olasz nyelvet használtunk – maradtunk helyben. A nekünk jutott témák két csoportba sorolhatóak: egyrészt az „imaiskolák/házak”-ra vonatkozó javaslatok, másik pedig az idős testvérek imaéletének fellendítésére irányuló javaslatok. Hát ezt az utóbbit rögtön el is vetettük, mert akik ott voltunk megegyeztünk abban, hogy bizony éppen az idősebb testvérek azok, akik legtöbbet imádkoznak … nem valószínű, hogy erre biztatni kéne őket (legfeljebb egy köszönet formájában utalni arra, hogy ezt továbbra is hűségesen tegyék). A másik kérdéssel viszont annál több idő eltelt. Elég sok olyan meglátás, vélemény előkerült, ami már korábban – más környezetben – is elhangzott. Viszont volt néhány „új” megjegyzés is … amiben egy kicsit saját magamra is ismertem. Pl.

Nohát végül is összesítve a meglátásokat valami olyasmi javaslat fogalmazódott meg, hogy a Rend vezetősége gondoskodjon arról, hogy – a rendi hagyomány gazdagságát felhasználva – felvázoljon bizonyos irányvonalakat, amelyek a ferences imádságot jellemzik, s ezek figyelembevételével minden provinciában – vagy esetleg provinciák között együttműködés eredményeképpen – hozzanak létre olyan közösségeket, amelyek ilyen „imaiskolaként” működnek nemcsak a testvérek, hanem ferences módon imádkozni tanulni akaró világiak számára is. (tehát itt nem remeteségről van szó, hanem olyan közösségről, amely imádkozik, de közben befogad másokat is, hogy saját tapasztalatát megossza olyanokkal, akik erre igény éreznek). A másik fél csoport inkább a remeteség, imádságos élet kérdését járta körül … s onnan is született két javaslat. Ezek egyeztetésével lezárult a bizottság első köre. Ebédnél aztán kiderült, hogy nem minden bizottság jutott a végére a munkának, ezért a délutáni első ülésszak is még bizottsági ülés volt … mivel mi már készen voltunk ezért már nem gyűltünk össze, hanem így lett egy kis szabad időnk (így egy kicsit be tudtam ülni a Porziunkolába – jó volt látni, hogy azért az imádságról beszélő testvérek közül még volt ott néhány ebben a szabad időben – aztán szétnéztem a könyvesboltban is egy kicsit).

 

A délutáni második ülésszak a bizottsági javaslatok ismertetésével kezdődött: ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az egyes bizottságok képviselői beszámoltak, hogy mi is volt a téma, illetve felolvasták azokat a javaslatokat, amelyek a bizottságban megfogalmazódtak … majd lehetett esetleg tisztázó kérdéseket feltenni … Hát nagyjából a bizottságok felére került sor: úgyhogy a holnap reggeli első ülésszakon ennek a folytatása lesz … majd utána nyelvi csoportokban folytatódik tovább a munka.

 

Az ülések lezárása utána – a „magyar kápolnában”, (egy kis sötét teremben, amit eddig csak hárman használtunk esti zsolozsmázásra) – COTAF esti dicséret lett … úgyhogy lehet, hogy megszűnik ez a magyar imádkozási lehetőség, vagy esetleg más helyet kell találnunk magunknak.

 

Vacsora utána egy gyors COTAF ülés volt: egyrészt valami szervezési témát kellett megbeszélni (pontosabban megszavazni), s ezen kívül Jakabnak köszönték meg az elmúlt hat évben kifejtett tevékenységét. Utána – illetve közben is már – a nagy plénum teremben egyik spanyol testvér verseskötetének bemutatója zajlott: a COTAF röpgyűlés után beültem néhány percre, de aztán abból elég hamar elég volt (egy festővel közösen adtak ki egy könyvet … nagyon szép természetképek alatt voltak rövid kis versek).