III. Honoriusz pápa 1223-ban adta ki az alábbi bullát, mely a regula szövegét tartalmazza. Eredetijét az assisi Sacro Conventóban őrzik. A Ferences Rendben ezt a Regulát és a Végrendeletet péntekenként olvassák. A regulának ez a formája is Ferenc és a testvérek közös munkájának gyümölcse, mely a Római Kúria szempontjainak is megfelel. Ferenc egyik "kézjegye", hogy a testvérek közösségét nem "rendnek" (ordo), hanem "testvériségnek" (fraternitas) nevezi. Mégsem pusztán jogi dokumentum, hanem inkább Ferenc buzdítása az evangéliumi életre.

1.   Az Úr nevében!

Kezdődik a kisebb testvérek élete:

A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát, és éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban. Ferenc testvér engedelmességet és hódolatot ígér Honoriusz pápa úrnak és törvényes utódainak, valamint a római Szentegyháznak. A többi testvér pedig Ferenc testvérnek és utódainak tartozik engedelmességgel.

2.   Azokról, akik fel akarják venni ezt az életformát, és felvételük rendjéről

Ha valaki fel akarja venni ezt az életformát és testvéreinkhez fordul eligazításért, küldjék miniszter provinciálisukhoz, akinek egyedül áll jogában új testvéreket felvenni. A miniszterek pedig szorgalmasan kérdezzék ki őket a katolikus hitből és az egyház szentségeiről. És ha mindezt hiszik és készek hűségesen megvallani és mindhalálig szilárdan megtartani, és ha nincs feleségük, vagy ha van, már előbb kolostorba vonult vagy önmegtartóztatást fogadott és férjét a megyéspüspök engedélyével elbocsátotta, és ha felesége olyan korban van, mely kizár minden gyanút, adják eléjük a szent evangélium szavait, hogy menjenek és adják el mindenüket és azokat igyekezzenek a szegények közt szétosztani. Ha ezt nem tehetik, a jóakarat is elegendő. És óvakodjanak a testvérek és minisztereik, hogy bele ne ártsák magukat anyagi ügyeiknek intézésébe, úgy, hogy azok szabadon tehessék dolgaikkal, amit az Úr sugall nekik. Ha mégis tanácsot kérnek, a minisztereknek jogukban áll istenfélő emberekhez utasítani őket, hogy azok tanácsával osszák szét javaikat a szegények között. Ezután adják ki nekik a jelöltek ruháját, nevezetesen két csuklya nélküli habitust, övet, alsóruhát és az övig érő kaparót, kivéve, ha miniszterük mást lát Isten szerint valónak. A próbaév leteltével fogadják fel őket az engedelmességre, ígéretüket véve, hogy életük végéig megtartják ezt az életet és regulát. A pápa úr parancsa szerint semmi körülmények közt nem szabad ebből a szerzetből kilépniük, mert a szent evangélium szerint aki az eke szarvára teszi kezét és hátranéz, nem alkalmas az Isten országára[55]. És azoknak, akik már engedelmességet fogadtak, egy habitusuk legyen csuklyával és egy másik, ha akarják, de csuklya nélkül. És szükség esetén cipőt is hordhatnak. És minden testvér szegényes ruhát hordjon, melyet Isten áldásával megfoltozhat daróccal vagy más anyaggal. Intem és figyelmeztetem őket, hogy ne nézzék le és ne ítéljék el azokat az embereket, akiket lágy és színes ruhákba öltözködve látnak, se azokat, akik finom ételekkel és italokkal élnek, hanem inkább ki-ki magát ítélje meg és vesse meg.

3.   A zsolozsmáról és a böjtről, és arról, hogyan járjanak a testvérek szerte a világban

A klerikusok a római Szentegyház szokása szerint végezzék a zsolozsmát a zsoltároskönyv kivételével, ezért lehet breviáriumuk. A laikusok Matutinumra mondjanak 24 Miatyánkot, Laudesre 5-öt, a Prima, Sexta és Nona imaórában 7-et, Vecsernyére 12-t, Kompletóriumra 7-et, és imádkozzanak a megholtakért. És böjtöljenek Mindenszentek ünnepétől az Úr születéséig. Akik önszántukból megtartják azt a szent böjtöt, mely Vízkereszttel kezdődik és megszakítás nélkül negyven napig tart, s melyet az Úr is megszentelt böjtölésével, áldottak legyenek az Úrtól, akik pedig erre nem vállalkoznak, nem kötelezhetők rá. A másik negyven napot ellenben, mely az Úr föltámadásáig tart, mindenki böjtölje végig. Más időben nem kötelesek böjtölni, kivéve a pénteket. Nyilvánvaló szükség esetén pedig egyáltalán nincsenek testi böjtre kötelezve a testvérek.

Figyelmeztetem, intem és buzdítom testvéreimet az Úr Jézus Krisztusban, hogy mikor a világban járnak, ne civódjanak, se szóharcot ne folytassanak, se másokat meg ne ítéljenek; hanem legyenek szelídek, békességszerzők és szerények; kedvesek és alázatosak, s nyíltan szóljanak mindenkihez, ahogyan illik. És ne lovagoljanak, csak ha nyilvánvaló szükség, vagy betegség kényszeríti őket. Ha valamilyen házba bemennek, először ezt mondják: Békesség e háznak. És a szent evangélium szerint minden ételből ehetnek, amit eléjük tesznek[56].

4.   Hogy pénzt ne fogadjanak el a testvérek

Szigorúan megparancsolom az összes testvérnek, hogy semmiképpen se fogadjanak el dénárokat vagy pénzt se közvetlenül, se közvetítő személy útján. Mégis, a betegek szükségleteiről és a többi testvér ruházatáról csak a miniszterek vagyis őrök gondoskodjanak, a hely, az évszak és a hidegebb vidékek szerint, a rend lelki barátai útján, ahogy a szükség miatt jónak látják; mindig ügyelve arra, hogy dénárokat vagy pénzt, mint mondtuk, ne fogadjanak el.

5.   A dolgozás módjáról

Azok a testvérek, akiknek az Úr megadta a munka kegyelmét, dolgozzanak hűségesen és odaadással, úgy, hogy távol tartva a lélek ellenségét, a henyélést, ne oltsák ki magukban a szent imádság és áhítat szellemét, amit minden más földi dolognak csak szolgálnia szabad. Munkájuk ellenértékeként fogadják el, ami szükséges a maguk és testvéreik ellátására, dénárok és pénz kivételével, és ezt alázatosan tegyék, ahogy Isten szolgáihoz és a szent szegénység követőihez illik.

6.   Hogy a testvérek semmit se sajátítsanak ki; az alamizsnagyűjtésről és a beteg testvérekről

A testvérek semmit se sajátítsanak ki, se házat, se földet, se más egyebet. És mint zarándokok és jövevények, akik szegénységben és alázatosságban szolgálnak e világon az Úrnak, menjenek bizalommal alamizsnát gyűjteni, és nem kell szégyenkezniük, mert az Úr is szegénnyé lett értünk ezen a földön. A fönséges szegénységnek ez a magassága avatott titeket, kedves testvéreim, a mennyek országának örököseivé és királyaivá, földi kincsekben szegénnyé tett, s erényekben magasra emelt. Ez legyen a ti osztályrészetek, mely elvezet az élők földjére. Ha ehhez teljes mértékben ragaszkodtok, szeretett testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért az égvilágon semmi mást nem kívántok birtokolni. És bárhol tartózkodnak vagy találkoznak a testvérek, mutassák meg, hogy egy családból valók. És egyik a másiknak bizalommal tárja fel baját, mert ha az anya táplálja és szereti test szerinti fiát, milyen gondos szeretettel kell kinek-kinek szeretnie lélek szerinti testvérét. És ha valaki megbetegszik közülük, a többi testvér úgy szolgáljon neki, ahogy kívánná, hogy neki szolgáljanak[57].

7.   A vétkező testvérekre kirovandó penitenciáról

Ha valamelyik testvér az ellenség incselkedéséből halálos bűnbe esik, olyan vétkek esetében, melyek alól a testvérek közt hozott határozatok értelmében egyedül a miniszter provinciálisnak áll jogában feloldozni, köteles haladék nélkül hozzá fordulni, amilyen gyorsan csak teheti. A miniszterek pedig, ha papok, irgalommal szabjanak ki rájuk penitenciát; ha pedig nem papok, a rend egy másik papja útján róják ki úgy, ahogyan Isten nevében legjobbnak látják. És vigyázniuk kell, hogy más bűne miatt haragra ne gerjedjenek, se fel ne induljanak, mert a harag és a felindulás bennük is, másokban is akadályozza a szeretetet.

8.   A testvéri közösség miniszter generálisának megválasztásáról és a pünkösdi káptalanról

Az összes testvér közül egy legyen mindig az egész testvéri közösség miniszter generálisa, vagyis szolgája, és mindenben szigorú engedelmességgel tartozzanak neki. Távozása után a miniszter provinciálisok, vagyis őrök válasszák meg utódját a pünkösdi káptalanon, melyen a miniszter provinciálisok mindig kötelesek megjelenni, akárhová hívja össze a miniszter generális. És a káptalant három évenként, esetleg hosszabb, vagy rövidebb időközönként tartsák meg, ahogyan az említett miniszter generális elrendeli. Ha a miniszter provinciálisok, vagyis őrök összessége valaha úgy látná, hogy az említett miniszter generális nem alkalmas többé a testvérek szolgálatára és közös javának munkálására, a nevezett testvérek, akiket a választás joga megillet, kötelesek az Úr nevében újat választani. A pünkösdi káptalan után a miniszter provinciálisok, vagyis őrök, ha akarják és jónak látják, az év leforgása alatt őrségüknek tagjait hívják össze káptalanra.

9.   A prédikátorokról

A testvérek ne prédikáljanak olyan püspök egyházmegyéjében, aki ezt megtiltotta nekik. És általában addig senki se merjen a népnek prédikálni, amíg a testvéri közösség miniszter generálisa meg nem vizsgálta, jóvá nem hagyta és a prédikátori tisztre kifejezett megbízást nem adott neki. Arra is intem és buzdítom testvéreimet, hogy prédikációjukban legyen kipróbált és megtisztított a beszédük, a nép hasznára és épülésére, és rövid beszédben hirdessék nekik a bűnöket és erényeket, a büntetést és a dicsőséget; mert rövid szót mondott az Úr is a földön[58].

10.   A testvérek figyelmeztetéséről és megfeddéséről

Azok a testvérek, akik a többiek miniszterei, vagyis szolgái, látogassák és figyelmeztessék testvéreiket, alázatosan és szeretettel feddjék meg őket, és semmi olyat ne parancsoljanak nekik, ami ellentétes lelkiismeretükkel vagy regulánkkal. Azok a testvérek viszont, akik alárendeltjeik, tartsák mindig szem előtt, hogy Istenért lemondtak saját akaratukról. Ezért szigorúan megparancsolom nekik, hogy mindabban engedelmeskedjenek minisztereiknek, aminek megtartását az Úrnak ígérték és ami nem ellenkezik lelkiismeretükkel és regulánkkal. És bárhol is vannak a testvérek, és úgy látják és úgy vélik, hogy nem tudják a regulát lelkileg megtartani, miniszterükhöz kell és szabad is fordulniuk. A miniszterek pedig szeretettel és jósággal fogadják őket és olyan szívélyesen bánjanak velük, hogy azok úgy merjenek hozzájuk szólni és velük érintkezni, mint az urak szoktak szolgáikkal, mert úgy kell lennie, hogy a miniszterek minden testvér szolgái legyenek. A testvéreket pedig intem és buzdítom az Úr Jézus Krisztusban, hogy óvakodjanak minden felfuvalkodottságtól, hiú dicsekvéstől, irigységtől, fösvénységtől, e világ gondjától és aggódásától, megszólástól és zúgolódástól. A tudományban járatlanok ne törjék magukat tudományok után, 8hanem ügyeljenek, hogy mindenekfölött vágyakozniuk kell az Úr lelkének és szent működésének birtoklására, 9hozzá mindig tiszta szívvel imádkozni, alázatosságot, az üldözésben és betegségben béketűrést tanúsítani és szeretni azokat, akik üldöznek, dorgálnak és vádolnak bennünket, mert az Úr mondja: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Aki pedig mindvégig állhatatos marad, az üdvözül[59].

11.   Hogy a testvérek ne lépjenek be szerzetesnők monostorába

Szigorúan megparancsolom valamennyi testvérnek, hogy ne tartson asszonyokkal gyanús kapcsolatot vagy tanácskozást, és ne menjen be apácazárdába, kivéve azokat, akinek az Apostoli Szentszéktől erre külön engedélyük van. És ne legyenek komái se férfiaknak, se nőknek, nehogy ebből botrány támadjon a testvérek között vagy a testvérekkel kapcsolatban.

12.   Azokról, akik a szaracénok vagy más hitetlenek közé mennek

Aki a testvérek közül isteni sugallatra a szaracénok vagy más hitetlenek közé akar menni, kérjen erre engedélyt miniszter provinciálisától. A miniszterek pedig senki másnak ne adjanak engedélyt, csak azoknak, akiket elküldésre alkalmasnak látnak. Ezenfelül az engedelmesség nevében megparancsolom a minisztereknek, hogy a római Szentegyház bíborosai közül kérjenek egyet a pápa úrtól, hogy az kormányzója, pártfogója és javítója legyen a testvéri közösségnek, s így mindenkor alárendeltjei és alattvalói maradjunk a Szentegyháznak, állhatatosak a katolikus hitben[60], és tartsuk meg a mi Urunk Jézus Krisztus szegénységét, alázatosságát és szent evangéliumát, amit erősen megfogadtunk.

[Senkinek sem szabad tehát ezt a megerősítő iratunkat megsértenie, vagy annak vakmerő szándékkal ellenszegülnie. Ha valaki ezt mégis megkísérelné, a mindenható Istennek és apostolainak, Szent Péternek és Pálnak haragját vonja magára. Kelt Lateránban, pápaságunk nyolcadik évében november huszonkilencedikén.]